A mágia fogalma és története

A mágia története visszanyúlik az idők mélyébe, meghatározhatatlan korú, hiszen azóta létezik, amióta az Univerzum maga. Ezen nem lehet csodálkozni sem, hiszen a mágia nem más, mint a természet törvényeinek felhasználása céljaink érdekében.

Igen ám – mondhatnánk – de hát a természettudományok, a fizika, a matematika, a kémia, a biológia, és egyéb tudományágak használják a természet törvényeit.

Ez így is van. Csakhogy minden tudományág azokat a törvényeket használja fel öncéljai megvalósítására, amelyeket ismer, és amelyeket képes el is fogadni. Minden tudománynak volt olyan időszaka, amikor tételeit még lehetetlen volt józan paraszti ésszel felfogni, és a tudomány akkori eszközeivel egyértelműen bizonyítani sem lehetett. Gondoljunk csak a csillagászat tudományára, amely valaha ezoterikusnak, sőt eretnek gondolatnak számított, hiszen az akkori tételek szerint a Föld lapos, és a Nap minden reggel felkelt Keleten, és este megszűnt létezni Nyugaton. Ma ezen már csak jót nevetünk, esetleg legyintünk egyet, mert tudjuk, milyen törvények tartják egybe a körülöttünk lévő Világegyetemet, és hogy Földünk közel gömbölyű, és saját tengelye körül, valamint a Nap körül forog, sőt, még a Hold is kering a Föld körül.

Ugyanígy vagyunk a mágiával és ezotériával ma is. Ha már felmerült ez a szó, némi magyarázattal tartozom a jelentése felől. A szó a görög ezoterosz szóból származik, melynek jelentése: a körön belül. Ez egy viszonylag zárt kört jelent, azoknak a körét, akik beavatottai a még rejtett ismereteknek, és azokat valóban tudják művelni. A szó ellentéte az exoterosz szó, ami körön kívüliséget jelent. Ez azoknak az embereknek a rétegét jelenti, – és ez a társadalom legnagyobb rétege, közel 99 százaléka – akik nincsenek a Tudásba beavatva, vagy esetleg be vannak avatva, de mégsem tudják használni tudásukat.

Visszatérve a mágia és a tudomány kapcsolatára, vannak olyan tudományágak ma, amik néhány éve, évtizede még ezoterikusnak voltak elkönyvelve, azonban mára elismerték létjogosultságát. Ilyen például a grafológia, a fiziognómia, a jelbeszéd, a hipnózis, vagy akár az NLP. Hamarosan ilyen lehet az asztrológia is. Ezeknek az irányzatoknak a képviselői mára annyira exoterikussá tették tudásukat, hogy nem is ismerik el ezoterikus voltukat. És ez így van rendjén…

Az emberiség halad előre útján, és ahogy a technika fejlődik, úgy lesznek bizonyos ezoterikus tudások exoterikussá, és ugyanakkor más tudásoktól egyre távolodik a tudomány. Ugye nem lepődik meg, kedves Olvasó, hogy ezek azok a lehetőségek, melyekhez nem szükséges semmilyen tudományos, technikai felkészültség, esetleg háttér, hanem az emberi lélek fejlettsége kell hozzájuk.

A mágiának három formája van, önvédelem, beavatkozás és előrelátás, vagy jóslás. Mindhárom esetben beleavatkozunk a dolgok természetes folyásába, persze nem mindegy, milyen módon, és milyen felelősséget veszünk ezzel magunkra.

Az önvédelem lehet gyógyító vagy védelmi eszközök kiépítése.

Mint azt már említettem, nem lehet azt mondani, hogy a mágia kezdete ekkorra vagy akkorra tehető. A mágiának nincs kezdete, és nincs vége sem. Amit több ókori forrásból is tudunk – többek között Platón leírásaiból – egykor létezett egy Atlantisz nevű hely, ahol a mágia a mindennapok részévé vált, természetes eszköz volt a gyógyításban, az államigazgatásban, és a mindennapi élet területein. Atlantisz egyszer és mindenkorra eltűnt, tudása azonban tovább él. Ma már nem tudjuk megmondani, hogy pontosan melyik kultúrtörténeti hely ezoterikus tudása származik Atlantiszról, és melyik alakult ki önállóan, azt azonban lehet sejteni, hogy a Földközi Tenger és az Atlanti óceán mentén (amelynek területére teszik a kutatók az egykori Atlantisz elhelyezkedését) az atlantiszi ezotéria fejtette ki áldásos hatását. A feltételezések szerint Atlantisz legnagyobb ezoterikus tudósai Hermes Trismegistos, a „háromszor magasztos Hermes” és köre voltak. Hermes alapgondolatait a Tabula Smaragdina nevű írásában tette közzé, ami nevét a gondolatokat hordozó smaragdtábláról kapta. Álljon itt a szöveg magyar fordítása, minden magyarázat nélkül:

Tabula Smaragdina

1. Való, hazugság nélkül, biztos és igaz.
2. Az, ami lenn van, ugyanaz, mint ami fenn van, és ami fenn van, ugyanaz, ami lenn van. Így érted meg az egyetlen csodát.
3. És ahogy minden dolog az Egytől származott, az Egy gondolatból; úgy, elfogadva azt, lett minden teremtett dolog.
4. Apja a Nap, anyja a Hold.
5. A szél hordozta méhében.
6. Dajkája a föld.
7. Ez a világ első anyagának forrása.
8. Ereje tökéletes, ha a földbe visszafordul.
9. Válaszd el a földet a tűztől, a durvát a finomtól, gyengéden, hozzáértéssel.
10. A földről az égbe száll, aztán pedig a földre, befogadja a magasabb és az alacsonyabb erőket. Így éred el a világ legnagyobb dicsőségét. Ettől kezdve menekül előled minden sötétség.
11. Ez a nagy erő erejének ereje: mert minden légneműt legyőz, és minden szilárdat áthat.
12. Így teremtették a világot.
13. Annak, ami ezt a módszert követi, eredménye csodálatos lesz.
14. Ezért hívnak Hermes Trismegistosnak, mert a világ tudásának három része birtokomban van.
15. Amit a Nap műveleteiről mondtam, befejeztem.

(Hamvas Béla fordítása)

Hermes később az egyiptomi kultúrában is megjelent, ahol a hagyomány szerint Thot istennel azonosították, aki a tudás istene. Az atlantiszi tudás legmarkánsabban az egyiptomi kultúrában és vallásban jelenik meg a későbbiekben. Egyiptom fáraói és családjuk a Tudás letéteményesei, közülük kerülnek ki a beavatottak és a főpapok. Feltételezések szerint a beavatottak lehettek csak képesek felépíteni a piramisokat, megmozgatni azokat az óriási kőkockákat, amiket a tudomány mai állása szerint sem lehet felemelni a meglévő eszközökkel. Ezek a piramisok rejthették azokat az eszközöket, amik magukba sűrítették a mágia tudományát, erőt adtak, és elvettek.

Az utolsó beavatott, aki megkapta az egyiptomi mágia titkainak tudományát, Mózes volt. A zsidók kivonulása után Egyiptomban megszűnt a mágia tudománya, mindössze hagyományok, szertartások maradtak meg belőle.

Mózes révén a zsidók vitték tovább a nyugati mágia tudását, és annak erejét a frigyládába zárva. Az Egyiptomból hozott tudáshoz hozzájárultak még a Keleten terjedő ősi mágikus kultuszok, ezek révén alakult ki a zsidók sajátságos mágikus elképzelései. Ezeket több úton terjesztették maguk között. Az írott Tanok legfontosabb eleme lett a Tóra, az öt könyvvel teleírt tekercs, melyet magának Mózesnek tulajdonítanak. Könnyen beláthatjuk azonban, hogy Mózes életéről, sőt haláláról nem írhatott maga Mózes, akinek ennél sokkal fontosabb feladata volt: népének vezetése. Amit nem írtak le a Tórában, az beszéd útján terjedt tovább. Később tudós rabbik fontosnak látták, hogy a Tórához kapcsolódó olyan ismereteket is leírják, melyek belefértek az akkori vallási nézetekbe, ez a két gyűjtemény lett a két jeruzsálemi és a babiloni Talmud. Azok az ismeretek, melyeket nem tudtak beleilleszteni világnézetükbe, továbbra is csak szóban terjedtek, ez lett később az a szöveggyűjtemény, melyet Kabbalának nevezünk.

A hagyomány több izraeli mágust, boszorkányt és jóst tart számon. Saul király idejében annyira féltek a látnokoktól, hogy betiltottak minden ilyen irányú tevékenységet. Azonban szorult helyzetében maga Saul fordult segítségért az endori halottlátó asszonyhoz, hogy idézze meg neki Sámuel próféta szellemét. Sámuel mondta el neki, hogy Isten elfordult tőle, és már nem tekinti Izrael királyának. Megjósolta Saul másnapi halálát is, ami a Biblia szerint pontosan be is következett. Ez a közjáték is bizonyítja, hogy a mágia már az ókorban is létezett, sőt elismert tudomány volt. A következő nagy mágus, akit feljegyezett a történetírás, a bölcs Salamon volt, akiről feltételezték mágikus erők használatát. Salamon erejéről elsősorban Dänniken írásaiban olvashatunk. A Bibliában is megemlítenek több prófétát, akik előre látták népük jövőjét, és ezek a jóslatok többnyire be is következtek.

Természetesen Földünk más területein is kialakultak mágikus szertartások. A Távol-Keleten a hinduizmus és a jóga volt hatással a fejlődésre, míg Afrikában és Amerikában az atlantiszi hagyományokat vélik felfedezni.

Időszámításunk előtt 614-ben született meg a Távol-Keleten Siddhártha herceg, aki 28 éves koráig élte mindennapi életét, hogy azután elinduljon a megvilágosodás felé. Kezdetben önsanyargatással, aszkézissel próbált megindulni a lelki fejlődés útján, azonban hamarosan rá kellett jönnie, hogy a középút erre sokkal megfelelőbb. Megismerte a Kundalini-jógát, végül egy meditációban megvilágosodott. Ekkor vált Buddhává, megtudta saját előző inkarnációit, és megkezdte tanítói munkáját. I. e. 532-ben távozott a földi életből. Mai ezoterikus tudásunk komoly része származik Buddha tanításaiból, de ezek csak jóval később váltak a nyugati ezotéria részévé.

Említésre méltó a zsidó Dániel élete is, aki a babiloni Nebuccadnezar király fogságába került. Miután megfejtette a király álmát, befolyásos szerepre tett szert az udvarban. Később Belsazar és Darius királyok udvarában is álomfejtőként tevékenykedett. Azonban Darius egy rendeletére Dánielt oroszlánok közé vetették, és mondták neki: „A te Istened, akinek te szüntelen szolgálsz, ő szabadítson meg téged!” (Dán. 6,16). Másnap reggel Dánielt élve találták az oroszlánveremben, mire szabadon engedték, és helyére az őt oda juttató embereket vetették.

Ie. 8-ban született Betlehemben az a mágus, aki nagy jelentőségű folyamatokat indított meg a világban. Josua ben Miriamnak, vagyis Miriam fia Jézusnak hívták. Története mindenki számára jól ismert, így csak néhány fontosabb eseményre szeretném felhívni a figyelmet. Jézust 13 éves korában mutatták be a templomban (Bar Micvah), és a visszafelé úton megszökött szüleitől. Egy bölcsekből álló szűk körbe vitték el, ahol 3 nap után a bölcsek mesterüknek kezdték nevezni Jézust. Mint tudatos inkarnáció, tisztában volt a mágia minden tudásával, csillagászattal és asztrológiával, gyógymódokkal és halált okozó beavatkozások módjaival egyaránt. Innentől kezdve Jézus útja nem ismert, egészen 30 éves koráig, mikor elkezdte tanítói tevékenységét. A buddhista tanok szerint Jézus Indiában töltötte ezt az időt, a buddhizmus tanulmányozásával. 3 évig próbálta megújítani a zsidó vallást, de tanait csak kevesen ismerték el. Gondolatainak hatása kétezer év után, napjainkban is érezhető.

Ekkoriban írták le Izraelben a Széfer Jecirát, az Alakítás Könyvét, mely a Kabbalának az első, egyben legjelentősebb műve, és amely alig 300 betűből áll. Ekkortól indul a Kabbala története, mely közben több jelentős könyvvel bővült ki.

Ezenközben a művelt nyugati világban is dívott a mágia, a jóslás. A görögök – közöttük is kiemelkedő szerepet játszott Asclepios – megteremtették az orvostudomány modern alapjait, Delphoi-ban pedig híres jósda működött, ahol a papnők egy földhasadék kábító kipárolgásaitól transzállapotban mondták el az érdeklődőnek a jövendőt. Az is bevett szokás volt, hogy a kérdező feltette kérdését, utána pedig a templomban éjszakázott. Álmában megkapta a választ, ami legtöbbször számára érthetetlen szimbolikus álomként érkezett. A papok reggel segítettek az álom megfejtésében.

Rómában ugyan sokkal világiasabb élet folyt, mégis divat volt az „istenek véleményét” kérni egy-egy hadjárat vagy fontos esemény előtt. Erre szolgáltak az Augurok, a madárjósok, akik a madarak viselkedéséből, illetve egy-egy madár kibelezéséből, a belső szervek állapotából próbálták megjósolni a várható kimenetelt.

A középkorban a mágia már nem lehetett intézményesített, hiszen a kereszténység, ami hamarosan mindenütt államvallássá emelkedett, nem járult hozzá a mágia műveléséhez. Az első korai titkos társaságot a gnosztikusok alkották, akik a korai keresztény hagyományrendszer mellett átvették az egyiptomi mágia ismereteit is. Legismertebb fennmaradt művük a Nag Hammadi kódex, amelyben új, az addigitól teljesen eltérő világnézeti elveket írtak le és adtak közzé. Tartalmazta még a Jézus előtti és közvetlen utána következő időszak eseményeit, olyan evangéliumok, melyek kimaradtak a Bibliából, sőt szexuális tanácsok is.

A középkor nagy filozófusainak többsége is ezoterikus volt, hiszen mi vihette volna jobban előre a világot, mint a rejtélyes ismeretlen felfedezésének vágya. Ilyen filozófus volt Roger Bacon (1214-1294), aki elítélte a mágiát, noha maga is mágusként tevékenykedett.  Megjósolta az évszázadokkal később épített közlekedési szerkezeteket, a motor hajtotta autókat, a repülőgépeket, az emelődarukat, a tengeralattjárókat, és még sok más technikai vívmányt. Az alkímiát elfogadta, sőt maga is kutatta az aranycsinálás módjait. Bacon szerint az asztrológia forrása a Szentírás, és ez teszi törvényessé annak használatát.

A XIII. században virágzott a Templomosok rendje, mely keresztény egyházi rend álcáját öltve végezte különös tevékenységét. A rend nagymesterét, Jaques de Molay-t V. Kelemen pápa IV. Fülöp francia király, és kancellárja, Guillame de Nogaret segítségével ítélte halálra, kimondva ezzel egyidőben a rend feloszlatását. A nagymestert máglyán égették meg Párizsban, aki utolsó szavaival megátkozta a három embert: „Egy éven belül Isten itélőszéke elé idézlek benneteket”. Átkát kiterjesztette a király utódjaira is. Mindhárom megátkozott meghalt egy éven belül, és megkezdték uralkodásukat az elátkozott királyok. Rövidesen Fülöp mindhárom fia, és azok fiai is meghaltak, ekkor halt ki Franciaországban a Capet uralkodóház.

1378-ban született Christian Rosenkreutz, aki a legenda szerint 107 évig élt. Ellátogatott a Szentsírhoz is, ez volt az az utazás, melynek során megtanult arabul, és megismerkedett az arab misztikával. Később Fezben telepedett le, ahol kabbalával, mágiával, fizikával, alkímiával és gyógyászattal foglalkozott. Innen utazott vissza Németországba, ahol 7 másik taggal megalakította az első Rózsakeresztes társaságot. Halálakor sírjának bejáratára a következő feliratot helyezték el: „120 év múlva megnyílok”.

Johannes Trithemius (1462-1516) az angyalokkal is tudott társalogni, állította. A világ történetét korszakokra osztotta, melyek 354 évig és négy hónapig tartottak, és minden korszakot egy angyal felügyelt. Trithemius halott idézéssel is foglalkozott, I. Miksa császárnak megidézte nemrég meghalt feleségét. Ő tanította a középkor két nagy okkultistáját, Paracelsust és Agrippát.

Cornelius Agrippa von Nettesheim (1486-1535) főműve az Okkult filozófia című könyv volt, amely nagy befolyást gyakorolt a nyugati mágiára. Ebben összefoglalta az okkultizmus addigi tudását, rendszerezte az elemeket, és rámutatott érdekes, de megfigyelhető összefüggésekre. Leírta, hogy a csillagjegyektől nem csak egyes emberek függnek, hanem egész tartományok és királyságok is. Agrippa szerint a mágiához szükség van a vallás rejtettebb lényegének tudására. Vallásfelfogása a kereszténység, az újplatónizmus és a kabbalizmus keveréke.

Theophrastus Paracelsus (1493-1541) volt az első, aki az orvostudományt, az asztrológiát, az antropozófiát, a teológiát, a misztikát és a mágiát egységbe tudta rendezni, és ezzel megmutatta ezt a lehetőséget az utókor számára. Betegei csodálatos gyógyulásokon mentek keresztül, bár orvostársai eretneknek, csalónak bélyegezték. Híresek voltak talizmánjai, melyek az asztrológiai hatások megerősítését célozták. Ásványok gyógyító hatásával kísérletezett, így hatására létrejöhetett a gyógyszerkémia. Természetesen az alkímia sem hagyta hidegen, bár követőivel átalakították azt. Vallották, hogy az alkímia feladata a tisztát elválasztani a tisztátalantól, így hozva létre új anyagokat. Ez az elv vezetett oda, hogy a későbbiekben az alkímia fő feladatának nem az aranycsinálást, hanem az ember megtisztulását tekintették.

Paracelsus halála után jelentek meg Christian Rosenkreutz-nak tulajdonított írások, köztük a Kémiai mennyegző. Mivel ekkoriban éppen eltelt a Rosenkreutz halálától számított 120 év, így erős mozgolódás támadt az alkímisták között. Újra létrejött a Rózsakeresztes társaság, immár a kor legjelentősebb szabadkőműves páholya.

A híressé vált franciországi jós, Michel de Nostradamus (1503-1566) Centúriáiban (százszor négysoros verseiben) asztrológiai módszerekkel jósolta meg a jövő lehetséges eseményeit. Megvizsgálta az addig bekövetkezett történésekkor fennálló asztrológiai helyzetet, majd megkereste azt az időpontot, amikor hasonló bolygóállás következik be, végül az eltérésekből következtetett a majdani eset helyére. Mint azt tudjuk, jóslatai meglepően pontosan beváltak, bár természetesen mindent ő sem tudott hibátlanul előrejelezni.

A tizenhatodik században John Dee (1527-1608) hívta még fel magára a figyelmet – miután végigutazta Európát, és megismerte a mágia több területét -, aki 1551-ben hazatért Angliába, és elkészítette a trónra lépő Mária királynő horoszkópját. Ekkor fekete mágia miatt letartóztatták, de Erzsébet közbenjárására szabadlábra került. Erzsébet királynő uralkodása alatt udvari asztrológus és okkult szakértő lett. Később csatlakozott hozzá Edward Kelly, aki rendelkezett az alkimisták csodaszerével, a Vörös Oroszlán nevű porral, mely az aranycsinálás legfontosabb kelléke volt. Az általuk megidézett angyalok beavatták őket az enochiánus mágia tudományába, mely általuk került felszínre és maradt fent napjainkig.

1717-ben az angliai Stonehenge-nél összegyűltek a magukat a druidák leszármazottainak tartó emberek, akik a szabadkőművesek ellensúlyozásaként újraélesztették a druidizmust.

A XVII. század végén élt Saint Germain gróf, akiről szinte semmit sem tudunk, sem a születését, sem halálának évét. Annyit tudunk mindössze, hogy rendkívül gazdag volt, és állítása szerint 2000 éve élt ekkoriban. A misztikusokat sokat foglalkoztatja a mai napig személye, mivel feltételezhető, hogy ő valójában Rosenkreutz volt, sőt előtte is már sok néven élt. Saját bevallása szerint birtokában volt a Vörös Oroszlán, az örök élet elixírje, így nem is csodálkozhatunk ezen a feltételezésen.

A mágia igazi újjáéledése a XIX. század közepén kezdődik, amikor egy franciaországi papnövendék, Alphonse Louis Constant, ismertebb nevén Eliphas Lévi Zahed (1810-1875) megírta A mágia története című könyvét. Az újkori mágia a következő építőelemekből táplálkozott:

1. A hermetikus alapelvek, és a ráépülő alkímia
2. A Kabbala, és az abból eredő Tarot
3. A varázskönyvek mágikus szertartásai
4. A rózsakeresztes rend ezoterikus eszméi
5. Keleti utakon tapasztalt kultuszok, a jóga, a taoizmus, a zen és a szufizmus
6. Népi mágiák, a boszorkányság tudománya
7. A természeti népek sámánizmusa

Eliphas Lévi felállította a mágia három alaptörvényét, mely a következőképpen szólt:

1. A megfelelések törvénye, amely a makro- és mikrokozmosz strukturális azonossága, az állatövi jegyek, a bolygók és az emberi testrészek megfeleltetése
2. Az akaraterő törvénye, amely az emberi akaraterő mindent megmozgatni tudó erejéről szól
3. Az asztrális fény, az univerzális életenergia törvénye, mely szerint a mindent átható energia áll a hátterében a természetfeletti jelenségeknek.

1885.-ben megtalálták a rózsakeresztesek első öt fokozatának és beavatásainak leírását, majd ennek eredményeként Londonban megalakult az Arany Hajnal Hermetikus Rend, (Golden Dawn) mely komoly befolyással volt a mágia későbbi történetére. A Rend tagja volt Arthur Edward Waite (1857-1942), aki Pamela Colman Smith művésznővel megalkotta a modern kor első Tarot kártyáját, a Rider-Waite Tarot-t. Másik jelentős tagja Aleister Crowley (1875-1947), aki a Kabbala jelentős értelmezése után Lady Frieda Harris művésznővel elkészítette a másik jelentős Tarot csomagot, a Crowley Thoth Tarot-t, és megírta kabbalisztikus értelmezését Thoth könyve címmel.

Német földön Guido von List (1848-1919) volt az úttörője a mágia reneszánszának. List a rúnamágiát keltette ismét életre A rúnák titka című könyvével. Fontos hatása volt az Új Templomosok Rendjének (Ordo Templi Orientis) is, melynek vezetője, Jörg Lanz von Liebenfels (1874-1954) szélsőségesen antiszemita, ugyanakkor a Kabbala mélységes tisztelője is volt. Könyvében megvetette az alapjait az ariozófiának, az árja faj felsőbbrendűségét taglaló irányzatnak. Kikelet című okkultista folyóiratának előfizetője volt Hitler is. Az első világháború után megalakult Németországban a Thule csoport, mely a sátánizmust tűzte ki zászlójára, fekete mágiát és szexuál mágiát űztek. Hitler ennek a csoportnak lett tagja. Nemzetiszocialista mozgalmának zászlaja, a vörös alapon fehér kör, benne fekete horogkereszttel, mágikus alapon lett kiválasztva.

Crowley, aki az újkori mágia legjelentősebb, egyben legvitatottabb alakja, miután megvádolta őt az Ordo Templi Orientis németországi vezetője azzal, hogy napvilágra hozta a rend titkos tanításait, bebizonyította, hogy nem is ismerhette ezeket a titkokat. Ezután Crowley-t kinevezik a rend angliai nagymesterévé. 1925-ben Németországban az egész rend nagymesterének nevezik ki, amivel a rend sok tagja nem ért egyet, és ez szakadáshoz vezetett.

A XX. századi ezotéria egyik legjelentősebb alakja Carl Gustav Jung (1875-1961). Foglalkozott a kollektív tudattalan tanulmányozásával, eközben megalkotta az archetípusok elméletét. Érdeklődött az asztrológia iránt, majd megismerkedett a gnoszticizmus tudásával. Az alkímiát Jung először ostobaságnak tartotta, később álmai hatására érdekelni kezdte, míg végül a téma szakértőjévé vált. 1913-ban egy páciense és tanítványa, Antonia (Toni) Wolff a szeretője lett, és megismertette a keleti filozófia rendszerével. Megtanult mandalákat rajzolni, megismerte a taoizmus világnézetét, és a Ji Csing rendszerét. Később az indiai kultúra felé fordult, és megismerte a hinduizmust, a jógát és a buddhizmust. Írásaiban népszerűsítette ezeket az irányzatokat, így könnyebben válhatott az addig idegen keleti kultúra a nyugati mágia részévé.

A XX. század közepén G. B. Gardner megjelentette a Jelenkori boszorkányság című könyvét, melynek köszönhetően megszületett egy ősi alapokon nyugvó újfajta boszorkányság, a Wicca. Tudásukat az ősi európai vallás, a boszorkányság, a Nagy Istennő kultusza, a középkori boszorkányperek jegyzőkönyveiből kiolvasható igazság, a nyugati ezotéria tanai, a rituális mágia szertartásai és a népi hagyományok alkotják.

Forrás: Rusznyák Gábor nyomdokain